Teljes szívből? Karrier-szükséglet? Megtestesült szenvedély? Családban marad? Saját út? A lehetőség lovagja? Engem ne irányítsanak?

Vállalkozónak lenni … Sokan nincsenek tisztában azzal, mit is jelent ez.

Egy közelmúltban publikált fölmérés szerint, melyet egy marketing és üzleti megoldásokat szolgáltató cég végzett el, őket (mármint a vállalkozókat) más tevékenységet folytatóktól jó egynéhány jellemző megkülönbözteti. Azt találták például, hogy mások késztetése és vezetése ilyen eltérő vonás. Őket kétszer annyian kérdezik meg a véleményükről azzal kapcsolatban: mit érdemes venni, hová, melyik étterembe érdemes menni, s véleményvezéreknek számítanak egy-egy újdonság bevezetése időszakában.

A mintegy ezer megkérdezett kisvállalkozó több mint háromnegyede írta le magát vezetőként is és végrehajtóként is. A kutatás lebonyolítói azokat az összefüggéseket keresték, melyek magyarázatokat adnak arra vonatkozóan, hogyan válnak kockázat-vállalóbbakká másoknál, illetve milyen összefüggésekben alakul ki befolyásoló erejük.

Hét jellegzetes csoportot tudtak elkülöníteni a fentiekkel összefüggésben:

Teljes szívből. Azért van vállalkozásuk, mert azzal akarnak foglalkozni, amit igazán szeretnek és ezt osztják meg másokkal.

Karrier-szükséglet. Csapatjátékosok, akik azért vállalnak nagyobb kockázatot vállalkozóként, hogy más keretek között biztosíthassák az eredeti célok megvalósulását.

Megtestesült szenvedély. Azok a kockázatvállalók, akik üzletembernek születtek, mindenük az üzletelés.

Családban marad. Klasszikus típus. A megörökölt státusz. Küldetésük a családi cég megtartása, bővítése. A megkérdezettek háromnegyede mondta azt, hogy családjukban korábban már volt vállalkozó.

Saját út. Azok az öntudatos vállalkozók tartoznak ebbe klaszterbe, akik azt várják el a vállalkozásuktól, ami számukra a legfontosabb érték: saját időbeosztásuk, függetlenségük. Főleg a nők mondták azt, hogy azért lettek vállalkozók, mert így rugalmasabban alakíthatják a programjaikat.

A lehetőség lovagja. Meglátni, felfedezni a nagy lehetőséget. A piaci rést, a ki nem elégített szükségletet és az elsőnek lenni. Az ebbe a csoportba tartozók – akik inkább férfiak, mint nők – szerint azért fogtak vállalkozásba, mert meg voltak győződve, jobbak tudnak lenni versenytársaiknál, s mindig is tudták, valamikor önálló vállalkozást kell alapítaniuk.

Engem ne irányítsanak. Tapasztalt szakemberek szállnak ki korábbi nagyvállalati munkahelyi környezetükből, gyakran az eredeti szakmájukat is felhagyva azzal az egy okkal indokolva lépésüket, hogy saját maguk főnökei akarnak lenni. A megkérdezettek fele mondta, hogy számára fontos a vállalkozói létben, hogy saját magának dolgozik és nincs főnök fölötte.

Chad Brooks, (BusinessNewsDaily) cikke nyomán

Milyen vállalkozó ön, Kedves Olvasó? Töltse ki tesztünket és megküldjük önnek könnyen követhető, azonnal hasznot hozó napi marketingtanácsokat és üzletfejlesztési tippeket tartalmazó 100 üzleti mantra c. ebook-ot. 

A lejátszott meccsek utólagos elemzése ...

Minden futballedző gyakorolja, üzleti edzőként (coachként) 
én is szívesen élek ezzel a módszerrel:

Egy új projektet készítünk elő, s sajna a partner, a potenciális vevő nem rezonál az ötletre! A csapat logó orral ül az asztal körül: - Mit rontottunk el?  

A sportedző felvételeket elemez játékosaival: sorra veszik mi volt a tervezett taktika és mit sikerült belőle megvalósítani és melyek voltak a mérkőzés azon eseményei, fordulatai, amikor nem sikerült maradéktalanul betartani az edzői utasításokat...

Egy lejátszott mérkőzés visszatekintve számos felismeréshez vezethet és ha a két eseményre ráadásul időben nem is nagyon távol egymástól kerül sor, a részvevőkben még élnek a mozdulatok, a gondolatok, az élmények: mit mikor, miért és hogyan gondolt, tett, látott, érzett...

Ezek adják a valódi tapasztalati tanulás gyúanyagát! Furcsa mód, nem csak a hibák felismerésében jó eszköz a megtörtént események utólagos  elemező értékelése, de ez a technika sokat segíthet jó megoldások bevésésében is. 

Ne féljünk hát egy-egy projekt lezárása után leülni kollégáinkkal megtartani a "morzsazsúrt". A felidézés képzetek alkotásához vezet, a képzetek strukturálják gondolkodásmódunkat és ahogy gondolkodunk, az meghatározza habitusunkat: hogyan állunk a munkához, hogy kooperálunk másokkal. Szóval: újrajátszás, és ha kell újrajátszás még egyszer!

Addig is itt egy videólejátszó gomb: segítségével visszatekinthetünk, hogyan is állunk a pénzügyeinkkel. A vállalkozói sportpálya a piac, ahol a bevételek és a kiadások jelentik a gólokat. Érdemes hát megörökíteni a legjobb passzokat és rutinná tenni a jó megoldásokat!

A csapatépítés öt hibája, amit a vállalkozások növekedésük során rendre elkövetnek

A győztes csapat alkotja cégét?

Figyelj a gondolataidra: szavakban öltenek testet;

figyelj a szavaidra: a szavakból tettek születnek,

figyelj a tetteidre, szokásokká rögzülnek,

s szokásaink adják jellemünket!

Leotól

Egyedül önmagunkban nem vagyunk képesek minden feladatot ellátni egy vállalkozásban, ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a megfelelő emberek álljanak a vezető mögött. Egy sikeres cég megalkotása többrétegű feladat. Rendelkezni egy kitűnő termékkel vagy szolgáltatással - ez csak az első lépés. Ha az értékesítés nem megoldott - hát nem igazán beszélhetünk "üzlet"-ről. Ennél is fontosabb azonban egy erős csapat megalkotása, mely nélkül csak nyögve nyelősen haladhat a vállalkozás.

Az egyik legnagyobb probléma abban, ahogy az üzletemberek a vállalkozásukat kezelik, hogy energiáikat sokkal inkább az üzletükben való tevékenykedés emészti el, ahelyett hogy az üzletük építésével foglalkoznának. Egyszerűen nem tudják megengedni maguknak, hogy nagy látószögben, madártávlatból nézzenek a cégükre, ehelyett a napi operatív ügymenet tölti ti a céggel kapcsolatos gondolataikat, mi több a teljes idejüket (is).

Ez a kudarchoz vezető út biztos forgatókönyve. Elfelejtve, hogy nem azért alapítottak vállalkozást, hogy egy újabb munkakört hozzanak létre maguknak, hanem hogy valóra váltsák álmaikat és jólétet biztosítsanak maguknak és szeretteiknek. Pedig valójában egy cég tulajdonosának nem lenne más feladata, mint a cégépítés!

Üzleti tervet kell alkotni, a jövedelmezőséget biztosító marketing- és értékesítési csatornákat kell kiépíteni, a növekedési potenciált gondozni. Ezek nélkül egy cég sohasem lesz képes kihasználni a benne rejlő potenciált. Ez az, ami különösen fontossá teszi a megfelelő alkalmazottak foglalkoztatását. A jól megválasztott munkatársak segítik a tulajdonost céljai elérésében, de felvenni és kiképezni a munkatársakat nem számít egyszerű feladatnak.

Alkalmazottaink azok, akik közvetlen kapcsolatban vannak klienseinkkel, s viselkedésükkel nyilvánvalóvá teszik egy cég összes jó vagy rossz oldalát! Erősíthetik vagy rombolhatják a cég kapcsolati tőkéjét, partnereinél meglévő jó hírét. Pontosan ebben van a mással nem pótolható fontossága annak, hogy munkatársaink épp arra legyenek kiképezve, amit elvárunk tőlük.

A tipikus hibák:

1. A csapat a barátokból, családtagokból épül föl
(„Napjainkban inkább rémálom olyan céget igazgatni, ahol a munkatársak a rokonaink!”)

2. A vállalkozó minden munkakört maga akar betölteni
(Az üzletemberek gyakran mentegőznek azzal, hogy nem engedhetik meg maguknak még egy ember felvételét, pedig valójában azt nem engedhetnék meg maguknak, hogy ne vegyenek föl valakit!)

3. Hiányzik a szisztematikus munkaerő-kiválasztás
(Az emberek általában nem csak egyféle jellemvonással rendelkeznek, de mindenkinél megtalálható egy hangsúlyosabb karakter.)

4. Elmarad a szervezeti kultúra megalkotása
(„A jövőképnek gyakorlati funkciója egy vonzó és átfogó képben kifejezni, hol is lesz a cég 100 év múlva, mire lehetnek büszkék a ma alkotói. Ezért elengedhetetlen, hogy ismerjék a munkatársak és azonosuljanak a benne foglaltakkal.”)

5. Nézzünk szembe a problémákkal, ahelyett hogy a szőnyeg alá söpörnénk azokat
(„Nem várhatunk, amíg a háborúzó felek leteszik a fegyvert. Ez esetleg túl soká következne be, vagy a vita vég nélkül folyhatna…”)

A teljes tanulmányt ebook formájában formájában a regisztrálók ingyenesen letölthetik!
Kérje a kiadványt itt

Tehetek valamit Önért?

(Szemérem, szégyen, önteltség, kommunikációs tabu?)

Napjainkban az egyik legnagyobb gát az "üzletépítés"-ben: elismerni, ha valaki elakad... A hazai cégtulajdonosok  - mint magányos Jedi lovagok - készülnek szembeszállni a "Sötét" erőkkel. 

Pedig a terhek súlya számtalan eszközzel csökkenthető lenne: 

·        Vannak például gyakorlatban azonnal felhasználható Üzletfejlesztési tippeket-et kínáló internetes oldalak, ahol különböző megoldásokat tanulhatunk, melyek alkalmazását - az lenne jó, ha lenne a környezetünkben valaki, aki számon is kéri rajtunk.

Lásd pl: https://uzletiklinika.hu/instructor/eszik-zoltan

·        Egyre több helyen nyílik olyan üzleti klub, ahol  vállalkozásának gondjait megoldhatja vagy megoszthatja klubtársaival. Itt gyarapíthatjuk kapcsolataink számát, Jó hangulatban, kellemes környezetben tölthetjük időnket. Lásd pl: http://cegfejleszto.eu/autos-klub

·        Arra is mód van, hogy tréningeken fejleszthessük vállalkozói készségeinket. 

·        Sokan őriznek "sorsfordító felismerésekhez" találkozókról emléket, amikor egy-egy neves szakértővel sikerült személyesen találkozni.  

·        Az üzletfejlesztésben hasznos szolgáltatások széles keresztmetszetéhez lehet, alkalmanként igen nagy kedvezménnyel hozzájutni (pl. cégének üzleti átvilágítása, tervezési segítség, pályázati információk, hirdetési kedvezmény, utazási és rendezvényszervezési kedvezmény, stb.). 

Ami azonban ahhoz kell, hogy ezek ne alkalmi fellángolások, vagy épp tűzoltás jellegű beavatkozások legyenek; az a kitartás, a következetes munka, s ebben fontos, hogy megosszuk törekvéseinket egy üzleti coach-csal. Ha azt kérdezem: "Tehetek valamit Önért?" - akkor coach-ként tényleg az érdekel: mi az, amiben Ön üzlettulajdonosként, cégvezetőként a legnagyobb kihívást látja, melyek azok a felismerései, amelyek leginkább mozgatják a fantáziáját: hogyan ültethetők át a leggyorsabban a mindennapokban?

Szemérem, szégyen, - esetleg - önteltség, vagy buta kommunikációs tabu az oka, hogy Nagy László sorai („Adjon az Isten szerencsét, / Szerelmet forró kemencét / Üres vékámba gabonát, /Árva kezembe parolát. // Lámpámba lángot, ne kelljen korán /Az ágyra hevernem, / Kérdésre választ ő küldjön, / Hogy hitem széjjel ne dűljön, …”)  lengik be az üzleti tudás megszerzésének „rögös” útját?!
A vers így ér véget: „Nekem a kérés nagy szégyen, / Adjon úgy is, ha nem kérem.” Én azt gondolom, hogy csak kérjünk bátran, ezzel nem kevesebbek, többek lehetünk!

Tovább a teljes foglalkoztatottságig

SETH GDIN tizennégy könyvet jelentett meg, melyeket több mint harminc nyelvre fordítottak le. Mindegyik bestseller. Írásai a tudományos-technikai forradalom (post-industrial revolution) kihívásaival és fejleményeivel kapcsolatosak, hogy hogyan változik a marketing, a vezetés, hogyan változnak a szokásaink. Az egyik újság (American Way Magazine)  Amerika legnagyobb marketingesének nevezi: "America's Greatest Marketer," és  blogja talán a legnépszerűbb a földkerekségen, amit egyénként „jegyeznek”. http://www.sethgodin.com/sg/bio.asp Az alábbi írás is innen való.

Hat generációval ezelőtt ismeretlen volt a munkanélküliség, - írja legutóbbi blogbejegyzésében Seth Godin - leginkább azért, mert nem léteztek az ipari társadalom ismérveinek megfelelő munkahelyek. Az ipari kort megelőzően elég bizarr lett volna arról beszélni, hogy valaki elmegy az otthonából az irodájába, vagy az üzembe dolgozni.

Mi a helyzet most, amikor a tudás alapú társadalom küszöbére érkeztünk – lassan meghaladva az ipari társadalmat? Egyre gyakrabban kell szembesülnünk azzal, hogy a gazdaság - azokból a formációkból, amelyekkel eddig együtt éltünk - kezd kivonulni és a helyét valami más foglalja el. Valami régi: valami kézzel készült, de egy elég széles értelemben.

Az ipari kor a hiányról szólt. Az akkori kultúrában minden a termelékenység fokozását szolgálta, s az életünket a szükségletek kielégítése határozta meg.

Ezzel szemben a mai – kapcsolatokra épülő – gazdaságban az előre jelezhető jövő sokkal inkább magába foglalja a növekvő bőséget. Természetesen nincsenek vég nélküli erőforrások kereskedni, s persze a rendelkezésre álló időnk sem végtelen. De sokkal nagyobb a szabadság a választható alternatívákban, bőségesen rendelkezünk kapcsolatokkal, és - szinte – korlátlan a hozzáférés a tudáshoz.

Egyre több embert ismerünk, egyre több erőforrást vagyunk képesek mozgósítani és egyre gyorsabban és kiterjedtebben fejleszthetjük készségeinket, gyorsabban és szélesebb körben, mint valaha is az emberiség történetében.

Lehetőségek eme gazdagsága két versenypályát is megnyitott. Az egyik ezek közül az internet-alapú piacon megtalálni a legjobb árakat, a legolcsóbb munkaerőt, azaz mindig többet teljesíteni mindig kevesebből.

A másik versenypálya a csúcs felé irányul. Egyetlenként kínálni valamit, ami nélkül elképzelhetetlen az élet. Ami a lelkét adja a folyamatoknak, s nélküle létezni nagy veszteséggel járna. Ez a verseny a csúcs meghódítására az elvárások túlteljesítéséről szól. Kiszolgálni a választás lehetőségével felhatalmazottak minden szenvedélyét. Ehhez eredetiségre, emlékezetességre és művészetre van szükség.

A kapcsolatokra épülő gazdaság a vonzásról szól, a hálót folyton bővíteni kell. Információból keletkezik még több információ, mely azoknál halmozódik föl, akik ezt a bőséget létrehozzák. A kapcsolati háló növekedése paradox módon azoknak is jó, akik a pálya széléről szeretnének egyre beljebb kerülni. Tehetséggel, szenvedéllyel bárki „ráülhet” a működő hálózatokra, hogy hatása érvényesítése érdekében kihasználja ezeket. A kapcsolatokra épülő gazdaság nem teremt munkahelyeket abban az értelemben, hogy valaki fölkér bennünket valamilyen munka elvégzésére, amit azután megfizet; esélyt nyújt viszont ahhoz, hogy elérjünk másokat. Igényeket hoz felszínre, amelyeket a magunk javára fordíthatunk.

Épp úgy, mint a telefonhálózatokban. Egy hálózat annál értékesebb, minél több fogyasztót köt össze. A szűk keresztmetszet a hálózat értékének gyenge pontja. A jól bemért hálózat az üzlet igazi ugródeszkája.

Barátaink újabb barátokkal hozhatnak össze minket. Az elismertség módot nyújt, hogy még nagyobb elismertségre tegyünk szert. Minél több információt birtokolunk, annál többet szerezhetünk. A kapcsolataink, ahogy növekszenek, egyre értékesebbé válnak, míg a hagyományos eszközeink egyre jobban leértékelődnek.

A sikeres szervezetek felismerték, hogy ki kell kerülniük a filléres szlogenek, a bugyuta reklámok, és a költségtakarékos szolgáltatások kényszerhálójából. Egyre több magányos piaci szolgáltató (szakértő, tanácsadó, képző stb) számára vált világossá, hogy a jó áron kínált tisztességes munka immár nem garancia a sikerre. Ma egy szolgáltató lecserélése, ha elégedetlenek vagyunk a teljesítménnyel, minden korábbi helyzetnél egyszerűbb és kényelmesebb.

Napjainkban és a belátható jövőben ami számít, az a

• bizalom, 
• a felhatalmazás, 
• emlékezetesség, 
• az irányítóképesség, 
• beszédes – közszájon forgó – történetek, 
• személyközpontúság: törődés, az együttérzés, és az alázat.

Ezek az értékmutatók csak azoknak az embereknek állnak a rendelkezésére, akik áttörik az ipari társadalom korlátait. Ezek az értékek nem vezethetők le kívülről adott écákból, nincs MBA-s hitelesítésük, és nem találhatók meg a pozicionálásról szóló útmutatókban. Csak belső vívódással, bátor döntésekkel teremthetők meg, melyekhez nincs tájékozódási kalauz, (erről a vidékről még nem született térkép!), és legfőképp annak a fölvállalásából, hogy mások is jogosultak a méltósággal megélhető életre.

Ezek a kiállásról, és nem a beilleszkedésről, a felfedezésről és nem az ismétlésről szólnak.

Bizalom és felhatalmazás: Ezen a piacon, amely tulajdonképpen bárki számára nyitott, csak azokat halljuk meg, akiket meg akarunk hallani. A média egyre olcsóbb, de a figyelem az válogatós és virtuálisan képtelenség olyan emberhez eljuttatni az üzenetünket, aki nem ad lehetőséget a számunkra, hogy meghallgasson minket. Minél értékesebb valakinek a figyelme, annál nehezebb annak a megszerzése.

És kire hallgatnak?

Hogyan válthat ki érdeklődést, hogyan kaphat figyelmet egy hőzöngő semmitmondó tréfa-gyáros? Arra figyelünk, akiben bízunk. Azokkal üzletelünk, azokat támogatjuk, akik kiérdemlik a figyelműnket. Akik megindító történeteikkel magukkal ragadnak, melyek megvilágítanak, megerősítenek, vagy meglepnek minket.

S minden, ami ebből a viselkedésből következik emberek – és nem gépek - között lezajló akció. Egyre jobban megpróbáljuk kiterjeszteni a személyes erőterünket és a hideg, lelketlen közeg felől azokhoz húzódunk inkább, akikre a figyelmünk vetül.

Emlékezetesség: Ez a humanizálódás jelen van abban a módban is, ahogy azzal kapcsolatban döntünk: mit és hogyan osztunk meg barátainkkal, partnereinkkel. Nem jutunk messzire üres, előre kitalálható, kockázat-nélküli történetekkel. Könnyen belátható, elcsépelt sztorikkal előjönni kész kudarc.

Emlékezetessé az új, a még ki nem próbált, a friss és rizikós történetek válnak.

Vezetés: Az irányítás szöges ellentétben áll a vezetéssel. Az irányítás (menedzsment) a tegnap eredményeinek megismétlése gyorsabban, olcsóbban. Az irányítás terhét naponta nyögjük: könyörtelen a nyomás a költségek lefaragására, a variációk szűkítésére és az engedelmesség fokozására.

A (tényleges) vezetés az teljesen másról szól. A vezetés a vezetőt jelenti, aki előtt nincs útmutató, szabálykönyv, nincs fölső parancs, nem vezetik az ujját, hogy rábökjön: hol fordulhatnak a dolgok rossz irányba. Ha a vezetésről szóló tanácsadó irodalmat keresel, ezekből csak azt lehet megtudni, mivel is töltik az idejüket a menedzserek.

A (valódi) vezetők sérülékenyek, nélkülözik a kontrollinget, s azzal a céllal törnek a csúcsra, hogy követőiket egy új világba juttassák el, s nem valahová, ami olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb.

A beszédes – közszájon forgó - történetek: A következő eszköz, ami az új – kapcsolatokra épülő – gazdaságban működik, az a történet, amit az emberek megosztanak egymással. A forradalmat megelőző időszakban eléggé kifizetődő üzletnek számított biztonságban ülni a saját polcunkon. Gyakran egyetlen jóakaró elég volt ahhoz, hogy az önéletrajzunk az állásajánló asztalán landoljon. Ma azonban, amikor a választási szabadság (szinte) végtelen, ezek a taktikák már nem nyújtanak védelmet a kockázatok elkerülésére. A döntési helyzetben lévők az információk kusza hálójában vergődnek, s a figyelmüket és bizalmukat el kell nyerni, elvárni már nem lehet.

Még nehezebb megtalálni azt a mágikus módot, ahogy a történet hatni kezd. Ha megvan a bizalom, már kis cseppekben is működhet, de csak az emberi viszonyok biztos művészének a kezében és nem a vállalati droidok számára. Senki sem kíváncsi átlagos emberek átlagos történeteire.

Humanizálódás: az ipari megoldások iránti érdeklődésnek immár vége. A törődést, a személyességet keressük. Ha az ár és a hozzáférhetőség nem kérdés immár, akkor az átláthatóságot, a sérülékenységet fogjuk értéknek tartani; azt, ami összeköthet minket, ami a másikat eggyé teszi közülünk: ő is közülünk való.

Még egy jó ideig eltart, hogy a tömegek az olcsó, nyilvánvaló és elérhető dolgokat keresik, de azok az emberek, akiket az élen látunk, akik meghatározzák a jövőt, akik a határokat feszegetik, azok az emberségünkre apellálnak és nem a kedvezménykártyánkra várnak.

Ezek azok az elemek, amelyek egymásba fonódva a változás ügynökévé tehetnek valakit, aki (vagy akik) képesek új, friss megközelítést adni egy fennálló problémával kapcsolatban, olyan emberi módon, amiről megéri beszélni.

Nem érdemes tehát tovább várni, amíg visszajön a teljes foglalkoztatottság időszaka, hozzuk helyzetbe magunkat, ahelyett hogy bürokratikus jóváhagyást remélnénk valamiféle fontos megbízatásra.

Öt fontos tanács kezdő vezetők számára

a vezetés biztonsága

Ismerős ugye a régi vicc: amikor az igazgató átadja a székét az utódjának, aki tele van kétséggel? Sose félj, biztatja a leköszönő főnök, ha ég a ház, csak nyúlj be ebbe a fiókba: itt van három cédula az életmentő útravalókkal! S valóban, amikor először összecsapnak a hullámok az újdonsült vezető feje fölött, nincs hová fordulnia (akkoriban még nem volt ismerős a coaching!) benyúl az ominózus fiókba és kihúzza a legfölső cédulát: „Fogj rám mindent!” – olvassa. Így is tesz, s az elődje hátán kievickél a csávából. De nemsokára újra sötét felhők gyülekeznek a feje körül. Más mentsvárat nem látván, előkerül a 2. üzenet: „Fogj rá mindent a kollégákra!” Ez a tanács is elég lett a tűzoltásra. Mígnem bekövetkezik a 3. krach is. Így hát elő kell venni az egyetlen még megmaradt lapocskát. „Kezd el cédulákat gyártani!” – olvassa, ami rajta áll.

 Lassú őszülésem megengedi, hogy időnként visszanézzek saját sorsom alakulására, - s hogy 21 éves koromban már az volt a munkaköröm megnevezése: igazgató, s az hogy évtizedeket töltöttem e kitűnő vezetők társaságában - szinte kötelezővé is teszi, mindazokat a tapasztalatokat, felismeréseket, melyekkel gazdagodtam, továbbadjam.

Hogy magam mennyire feleltem meg a tanácsokban testet öltő mércének, volt kollégáim lehetnek leghitelesebb ítészeim!

1. Támogasd munkatársaidat karrierjük építésében

Minden felelős vezető számára megkerülhetetlen szakmai kihívás mások karrierépítésében közreműködni. Ha kollégáinkat kihívásokkal szembesítjük, ez kihozza belőlük legjobb formájukat. Ezzel egyenrangú követelmény egyben a jó munka, a tényleges teljesítmény elismerése!

2. Légy számon kérhető a döntéseidért

Vállald föl a döntéseid! Ne mutogass fölfelé. Ha végre kell hajtani egy döntést, légy nyitott az eredmények elszámoltatása iránt.

3. Tudj alkalmazkodni, légy kész a vezetésre minden időben

Lehetnek hullámvölgyek, vagy hullámhegyek. Ha nem fejlesztjük készségeinket, képtelenek leszünk az alkalmazkodásra.

4. Láss elő(bb)re

Távlatokban gondolkodj és légy készen a hosszú távú stratégiád megosztására a csapatoddal!

5. Teremts befogadó környezetet

Ez lehet, hogy triviálisnak tűnik, de azzal, hogy mindenkinek kijár a megfelelő tisztelet, elősegítheted a támogató munkahelyi légkör kialakítását, ami az alapja a kreatív és hatékony munkának. Ismerd el a helyénvaló viselkedést és ne ösztönözd a méltatlan megoldásokat. Csak ezek a „gesztusok” éreztetik, illetve hitelesítik érdemben a munkatársak körében, hogy tényleg fontosak és számítanak a munkájukra!

Ebből egyszerűen nem érdemes kimaradni!

Vessen egy pillantást a környezetére: ha egy csésze kávét iszik, ha az autójával tankol, ha betér egy gyorsétterembe: mindenütt franchise rendszerekkel találkozik. A fejlett világban minden 8. percben egy franchise egység kezdi meg a működését. Ebből egyszerűen nem érdemes kimaradni!

Egy értékesíthető franchise felépítésekor a legfontosabb a rendszer megalapozása. Annak biztosítása érdekében, hogy az átvevők vállalkozási képessége mind nagyobb hatékonysággal bontakozhasson ki. Olyan szisztéma megalkotása, amely nem munkát (munkahelyet), annál jóval többet kínál a jövőbeli partnereknek! Olyan üzleti perspektívát tesz elérhetővé, amely megközelítésére egyedül egyikük sem lenne képes!

Az átadó, a franchise owner - miután kidolgozta saját üzleti szisztémáját, mely bizonyítottan működik, ígéreteit betartva szolgálja fogyasztóit, - energiáit, vezetési képességeit arra fordítja, hogy a csatlakozó partnerei körében kialakítsa azt az üzleti víziót, amely a növekedés alapja. Számára a siker legfontosabb garanciája – és egyben a növekedés alapja - az átvevők üzleti sikere. 

Mit jelent üzleti coachnak lenni?

és ...

ahol a siker forgatókönyvét írják