2010. január 19., kedd

Képes vagyok?

Az üzleti siker mögött általában elismerjük, hogy nagy teljesítmények állnak. A nagy teljesítményekre képes emberekre fel szoktunk nézni. De hogyan lesz valaki képes ... képes nagy teljesítményekre?
Ne ijedj meg olvasó, nem kezdtem el dadogni, csak egy közelmúltbeli olvasmányom elgondolkodtatott arról, mire is lennénk képesek mi magyar vállalkozók, ha ... ha például lenne képünk a saját sikereinkről!
„Nagyon fontos a képzelet szerepe is. Ha valamiről képet tudunk alkotni, az azt jelenti, hogy gondolatban megteremtettük. Ha ezt fel tudjuk tölteni érzelemmel, egy idő után megvalósul a világban, fizikai szinten is. Nagyon sok vágy van, amely a boldogságot megakadályozza, és ha néha egyik-másik teljesül, akkor boldognak érezzük magunkat. Ha azonban megtanuljuk a képzeletünket használni, és azt a szeretet forrásán keresztül működtetjük, akkor vágyakozás helyett képesek vagyunk teremteni. Egy egészen más szintről van szó. Ha valamilyen élményt, tárgyat vagy kapcsolatot szeretnénk bevonni életünkbe, akkor ezt – ha van róla belső képünk – képesek vagyunk megteremteni.
A leggyakoribb tévedés az, ha nemcsak a kívánt helyzetet képzeljük el, hanem a – szerintünk legjobb – oda vezető utat is. Na ez az, amit nem kellene. Elég, ha csak a kívánt eredményt vizualizáljuk újra és újra, és nem törődünk azzal, hogy milyen út vezet oda, vagy miként fog megvalósulni a gyakorlatban.
Ugyanakkor érdemes figyelni a szív szavára is, azaz arra az érzésre, amit a mellkas közepén a szívcsakrában érzünk vizualizáció közben. Ha az érzés kellemes, felemelő, boldog érzés, minden bizonnyal jó úton járunk. Ha az érzés kellemetlen, lelkiismeret-furdalás jellegű, akkor ezt a figyelmeztetést érdemes nagyon komolyan venni. A kívánt eredmény vizualizálása után fel kell töltenünk azt érzelemmel. Át kell élnünk az örömteli állapotot, amely abból fakad, hogy amit kívántunk, az „már megvan”.
A gyakorlatot nem elég egyszer elvégezni. Az nem ad elég energiát a megvalósulásához. Elképzeljük azt, amit szeretnénk, feltöltjük érzelemmel, úgy érezzük, sőt biztosan tudjuk, hogy ez magasabb szinten már létezik, tehát nem hit kérdése. Ezután legalább huszonegy napig mindennap elvégezzük a gyakorlatot. Ahogy mondják, a tyúk is tudja, hogy legalább huszonegy napig ülni kell a tojáson, hogy legyen belőle valami, pedig annak állítólag nincs sok esze.
Tehát vágyakozás helyett a lelki fejlődés magasabb szintjén képesek vagyunk teremteni. Aki nem képes, az miért nem képes? Nincs belső képe arról, amit szeretne. kép nélküli, tehát képtelen. Benne van a nyelvben. Ha van képe, akkor képes megvalósítani bármit.”
Balogh Béla – Dr. Szondy Máté – Paulinyi Tamás – Popper Péter: A boldogság nyomában Bp. 2009. Jaffa Kiadó