Tehetek valamit Önért?

(Szemérem, szégyen, önteltség, kommunikációs tabu?)

Napjainkban az egyik legnagyobb gát az "üzletépítés"-ben: elismerni, ha valaki elakad... A hazai cégtulajdonosok  - mint magányos Jedi lovagok - készülnek szembeszállni a "Sötét" erőkkel. 

Pedig a terhek súlya számtalan eszközzel csökkenthető lenne: 

·        Vannak például gyakorlatban azonnal felhasználható Üzletfejlesztési tippeket-et kínáló internetes oldalak, ahol különböző megoldásokat tanulhatunk, melyek alkalmazását - az lenne jó, ha lenne a környezetünkben valaki, aki számon is kéri rajtunk.

Lásd pl: https://uzletiklinika.hu/instructor/eszik-zoltan

·        Egyre több helyen nyílik olyan üzleti klub, ahol  vállalkozásának gondjait megoldhatja vagy megoszthatja klubtársaival. Itt gyarapíthatjuk kapcsolataink számát, Jó hangulatban, kellemes környezetben tölthetjük időnket. Lásd pl: http://cegfejleszto.eu/autos-klub

·        Arra is mód van, hogy tréningeken fejleszthessük vállalkozói készségeinket. 

·        Sokan őriznek "sorsfordító felismerésekhez" találkozókról emléket, amikor egy-egy neves szakértővel sikerült személyesen találkozni.  

·        Az üzletfejlesztésben hasznos szolgáltatások széles keresztmetszetéhez lehet, alkalmanként igen nagy kedvezménnyel hozzájutni (pl. cégének üzleti átvilágítása, tervezési segítség, pályázati információk, hirdetési kedvezmény, utazási és rendezvényszervezési kedvezmény, stb.). 

Ami azonban ahhoz kell, hogy ezek ne alkalmi fellángolások, vagy épp tűzoltás jellegű beavatkozások legyenek; az a kitartás, a következetes munka, s ebben fontos, hogy megosszuk törekvéseinket egy üzleti coach-csal. Ha azt kérdezem: "Tehetek valamit Önért?" - akkor coach-ként tényleg az érdekel: mi az, amiben Ön üzlettulajdonosként, cégvezetőként a legnagyobb kihívást látja, melyek azok a felismerései, amelyek leginkább mozgatják a fantáziáját: hogyan ültethetők át a leggyorsabban a mindennapokban?

Szemérem, szégyen, - esetleg - önteltség, vagy buta kommunikációs tabu az oka, hogy Nagy László sorai („Adjon az Isten szerencsét, / Szerelmet forró kemencét / Üres vékámba gabonát, /Árva kezembe parolát. // Lámpámba lángot, ne kelljen korán /Az ágyra hevernem, / Kérdésre választ ő küldjön, / Hogy hitem széjjel ne dűljön, …”)  lengik be az üzleti tudás megszerzésének „rögös” útját?!
A vers így ér véget: „Nekem a kérés nagy szégyen, / Adjon úgy is, ha nem kérem.” Én azt gondolom, hogy csak kérjünk bátran, ezzel nem kevesebbek, többek lehetünk!