2013. október 1., kedd

A menedzser perspektíva, kontra vállalkozás

Gyakran halljuk X-szel vagy Z-vel kapcsolatban, hogy az „Isten is vállalkozónak teremtette!” Vállalkozóvá válunk, és ahogy növekszenek tapasztalataink, alakul a gondolkodásmódunk, leszünk ösztönösből egyre tudatosabb vállalakozók. Ennek a növekedésnek, fejlődésnek öt jellegzetes lépcsőfokát lehet elkülöníteni. A következő hetekben ezeket vesszük sorra. 
Az előző fokozatról itt olvashatsz: 

A vállalkozóvá válás fokozatai 2.  

Ezzel a hozzáállással a vállalkozások viszonylag gyakran jutnak el a sikeresség állapotába, hacsak nem fordulnak elő olyan koncepcionális problémák, amelyek alkalmanként súlyos megakadásokhoz vezethetnek. 
Az egyik tipikus félreértés, amivel találkoztam, mióta üzletemberekkel dolgozom együtt, az a szituáció, ha - amikor - egy üzlet nem úgy teljesít, ahogy az elvárható lenne, a cégtulajdonosok abban keresik a megoldás kulcsát, hogy még több alkalmazottat vesznek fel. Ezzel azonban csak elmélyítik a problémát, ahelyett, hogy leásnának a gyökerekig.
Szintén ennek a gondolatnak a megjelenése a növekedés mindenáron való hajszolása. S most nem a profit növeléséről beszélek, ami minden cég egyik legvalódibb növekedésmutatója, hanem növekedni létszámban, telephelyben, struktúrában. Fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy a nagyobb nem törvényszerűen jobb is! Hatékony és biztos alapok nélkül a növekedés csak még több kapkodáshoz, fejfájáshoz vezet.
Számtalan esetben szembesültem azzal, ha egy problémát nem sikerült kezelni, amikor a cég még viszonylag kicsi volt, a növekedéssel csak fokozódtak a nehézségek, s csak nőtt az a fölösleges kiadás, ami helyzet rendbetételének a költségéből fakadt. Ez a szemlélet nem egy esetben a bankcsődhöz vezető legrövidebb út. Az egészben az a legszomorúbb, hogy gyakran nehezen látják be e menedzserperspektíva képviselői, hogy a megalapozatlan növekedéssel hogyan juttatták saját maguk a vállalkozásukat a szakadék szélére.
Ebben a látószögben az is tipikus, hogy a menedzser anélkül bújik bele a főnök pozíciójába, ad utasításokat, kér számon másokat, hogy értékén becsülné munkatársai kreativitását, tehetségét. A valódi vezető az, aki inspirálja munkatársait, fejlesztő erőt jelent a környezete számára, abban mutatva meg képességeit, hogy másokat nagyobb célok elérésére ösztönöz. Tény, ez viszonylag ritka minőség, bár tanulható. Azok a menedzserek, - akik valódi vezetőkké váltak – képesek voltak szembenézni a kihívással és felelősséggel, amit az jelent, ha másokat vesznek a szárnyaik alá.

Ha képessé válnak kihozni a legjobbat a csapatukból, az azt jelenti, hogy képesek voltak megosztani az üzleti törekvéseiket is velük, ezáltal adva esélyt távlatosabb célok megfogalmazására és elérésére. Azoknak, akiknek nincs megfelelő alkalmazottjuk, azonban tudomásul kell venniük, a probléma gyökerét saját magukban kell keresniük: abban gyengék, hogy bevonzzák a megfelelő, ha nem a legjobb embereket. Pedig e nélkül nincs valódi vállalkozói siker. A következő szintre, a valódi tulajdonos vezető szintre való föllépéshez nem csak irányítani, de vezetni is tudni kell, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk a vállalkozó valódi definíciójához. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése