Gyakran halljuk X-szel vagy Z-vel
kapcsolatban, hogy az „Isten is
vállalkozónak teremtette!” Vállalkozóvá válunk, és ahogy növekszenek
tapasztalataink, alakul a gondolkodásmódunk, leszünk ösztönösből egyre
tudatosabb vállalakozók. Ennek a növekedésnek, fejlődésnek öt jellegzetes
lépcsőfokát lehet elkülöníteni. A következő hetekben ezeket vesszük sorra.
Az első szint az önfoglalkoztató.
Ebben a fázisban a legerősebb
hajtóerő az arra való éhség, hogy én tartsam a kezemben a sorsomat. Lemondok
arról a biztonságról, amit egy nagyobb szervezet, vagy a főnököm szeme
kínálna. Sokkal jobban tudom én, hogy
hogyan kellene a dolgokat jobban végezni, ehhez nincs szükség még egy
foglalkoztatóra a fejem felett! De arra sincs igazán szükségem, hogy mások
munkájának a szervezésével szöszmötöljek!
Azért lettem vállalkozó, mert meg
akarom őrizni az autonómiámat!
Tipikus megvalósulása ennek, amikor
valaki ugyanazt folytatja, amit a korábbi munkahelyén végzett, csak önmagában
önmagának. „Eddig Kati Kft-ben
könyveltem, de nincs ebben semmi kunszt, tudom én ezt folytatni a Zsuzsi bt-ben,
vagy egyéni vállalkozóként!”
Amikor ez a döntés megszületett,
erősebbek voltak a függetlenségre irányuló hajtóerők, mint a várható csapdák és buktatók érzékelésének
a képessége. Ha azonban egy üzletember minden idejét a vállalkozásában folytatott
tevékenységek töltik ki, nem marad ideje és energiája azon, mármint a vállalkozása
fejlesztésén dolgozni. S ezért elkerülik a figyelmét mindazok az eszközök és
lehetőségek, melyek a növekedést szolgálnák. Nem kérnek és nem fogadnak el
segítséget és így nélkülözniük kell a másoktól érkező ötleteket, támogatást,
intelligenciát, kreativitást, tudást. S ami még rosszabb: soha nem jutnak el a
valódi szabadság levegőjének megízleléséhez.
Sikerük terepe a „csináld magad!” (DIY, do it yourself), s
az eredmény: így vagy úgy, legtöbbször méltatlanul túl nagy áron képesek
lesznek eltartani magukat. Nem teremtenek újabb állásokat, nem hoznak létre
érdemben piaci szervezetnek tekinthető céget. S mint szólójátékosok az összes
energiáikat magukra kell fordítaniuk!
Nincs szabadnap, nem tudják letenni a
munkát mielőtt hazamennek, rendszeresen túlóráznak érdemi kompenzáció nélkül.
Minden csipp-csupp ügy náluk landol, s jellemző érvelésük: „miért adnám ki ezt a munkát bárki másnak,
amikor én is – ráadásul sokkal jobban - el tudom végezni?”
Erős promóciós eszközük, amikor az
ügyfeleikhez fordulnak: „Legyen nyugodt
uram, ha ezt a munkát kell elvégezni, én magam leszek a garancia a minőségre!”
De ez egy veszélyes játék, hiszen mi történik, ha lebetegszik, valamilyen
sürgős ügyben le kell vonulnia a munkaterületről?
Még ha nem is kerül sor drámai
összeütközésekre, ez az életforma hamar vezet kiégéshez, demotiválatlansághoz,
s mivel a vállalkozás tényleg csak egy ember vállán nyugszik, a leggyakoribb
kompromisszum: vissza a munkaerőpiacra, dolgozni valaki másnak…
Ennek elkerülhetetlenül be kell
következnie?
Nem föltétlenül, másként is
alakulhatnak a folyamatok, ha időben megszületik a fölismerés: súlyos hiba nem
a vállalkozást építeni! Vagy, másként fogalmazva, ha időben sikerül a magunkévá
tenni, hogy az igazi vállalkozás önjáró, képes a tulajdonos direkt kézi
vezérlése nélkül is profit-termelő működésre. Ehhez azonban gyökeres fordulatra
van szükség a vállalkozásunkhoz való viszonyunkban: munkatársakat kell
fölvennünk, képeznünk kell őket, bíznunk kell abban, hogy a megfelelő szinten
képesek ellátni a munkájukat, amit rendszerbe illesztünk, mert a továbbiakban
nem „élmunkásként” (aki ezt a legjobban tudja csinálni), hanem valódi
vezetőként tekintünk a csapatunkra. Ez azonban már nem az a munka lesz, nem az
a működési mód, amivel kapcsolatban az „üvegbúra alatt”, (korábbi
munkahelyünkön) elégedetlenkedtünk!
Képesnek kell lenni fölvállalni, hogy
ez egy megváltozott perspektíva. Csak így kerülhet a másoktól elnyerhető
támogatás az ezt megillető pozícióba, csak ez adhat esélyt a változásra való
nyitottságra. Rálépve az útra, ami a valódi vállalkozói lét felé vezet, olyan
vállalkozás megteremtésnek az irányába, ahol nem a cégtulajdonos az egyetlen
munkavégző, vagy a legjobb munkavégző, hanem ő is csak egy valaki a csapatból,
ahol a képességek nem csak összeadódnak, de meg is sokszorozódhatnak. De ez már
a vállalkozóvá válás következő szintjét jelenti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése