Vagy 10 évvel ezelőtt esett meg, hogy Görögországba tartva,
keresztülmentünk Bulgárián. Sem előtte, sem utána nem jártam az országban, de számomra
hosszú évekre a kilátástalanság, a jövő nélküliség jelképévé vált, amit az
autóból láttam: a bedeszkázott ablakú befejezetlen házakat. A vigasztalan
szegénység, a keserűség mindenütt.
Azóta is gyakran eszembe jut, vajon mi változott abban az
országban. Most, hogy kezembe került a világ boldogság-jelentés
(http://unsdsn.org/files/2013/09/WorldHappinessReport2013_online.pdf),
már egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy tényleg szeretném-e tudni. Bulgária
ugyanis az egyetlen európai uniós ország, amelyet megelőztünk ebben a
rangsorban!
Szóval mi, magyarok k..ra nem tudunk örülni, s hogy jövök én
itt – e keserűséggel vastagon átitatott közegben, - hogy coachként arra
alapozom az ügyfeleimmel az együttműködésemet, hogy „VÁLLALKOZNI ÖRÖM!” S hogy
az emberek kényszer és félelem közepette sem nem üzletelnek, sem nem
teljesítenek. Fejlődni meg végképp csak
jó hangulatban, pozitív értékek és célok vonzásában lehet …
Na, mindegy, én legalább élvezem, amit csinálok, s mindent
megteszek, hogy mások számára is örömös legyen közös tevékenységünk minden
pillanata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése