Imre barátommal a következő kampányunkról emaileztünk és küldtem neki egy hirdetést, ami mellett egy csinos, alig öltözött playmate képe volt látható. Azt gondoltam, ez egy jó árukapcsolás, mire ő: „Igen, valóban, pl. a Playboy-ban a szép fiatal meztelen lányok csillogó bőre aktivitásra ingerlő, kimozdít minket az alfamódból, amikor érzéketlenül szemléljük a világot magunk körül és átbillent bennünket a béta fázisba, amikor elkezdünk valamire fókuszálni. A hirdetések alfája és ómegája hogy megragadják a figyelmünket, de a baj csak az, hogy ezt a figyelmet nem tudják a termékeinkre, szolgáltatásainkra irányítani. Ennek két szerencsétlen következménye lesz: (1) akik nem mozdulnak a csinos nő látványára, kiesnek az elérhető közönség köréből, (2) ha azt tapasztalja a potenciális vásárló, hogy az aktivizátor fals, a hitelességünkből veszítünk.
Ha tehát egy üzletfejlesztésről szóló reklámot és egy Playboy reklámot látok egy lapon – folytatta a barátom – a szemem valóban az utóbbin akad meg először, pláne ha az a nagyobb felület, mégis a kisebb és balra eső business klub ragadja meg a figyelmemet, merthogy valójában az érdekel. Nem az a jó kiinduló pont, hogy mindenki szívesen nézeget csinos meztelen lányokról készült fotókat és lehet, hogy lesz köztük olyan is, akit esetleg érdekelhet a te terméked, szolgáltatásod. A helyes reklám a te tényleges értékeidben rejlő aktivizációs lehetőségekre kell, hogy támaszkodjon.”
Ez az, amiért lemondtam arról, hogy aktképeimmel hirdessem a coaching szolgáltatásomat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése